“Az első amit K. látott és részben csak gyanított , nagy termetű páncélos lovag volt,  a kép legszélső peremén. Kardját a kopár földbe szúrta – csak néhány földcsomó volt itt-ott, és rátámaszkodott. Úgy látszott, figyelmesen néz valami előtte lejátszódó eseményt. Bámulatos volt, hogy így megáll, és nem közeledik. K. már régóta nem látott képet, s most sokáig nézte a lovagot, néha folyton hunyorgott,  szeme nem bírta a lámpa zöld fényét. Amikor aztán végigfutotta a fényt a kép többi részén, Krisztus sírba tételére bukkant: szokásos felfogásban festett, egyébként újabb kori kép volt. ” Franz Kafka, A per,  A dómban